Hát akkor elindítom. kisországunk sokadik blogja lesz ez, lehet, hogy csak a saját szórakoztatásomra, de majd meglátjuk.
A tegnapi napon volt szerencsém, az Index jóvoltából egy nagyon jól szerkesztet blogon (zoli vagyok) összefutni külhonban élő magyar társunkkal shúméker-rel, akivel futólag érintettük a témát, de sajna zoli lezárta a kommenteket. Megértem Őt (zolit), hogy-e témát nem akarta, de azt gondolom napjaink egyik legnagyobb problémája és kérdése az, hogy „Magyar-e vagy?”
Shúmékerrel valószínűleg nem pontosan értettük egymást azon témakörben, hogy menni vagy maradni, mármint külföldre, ez itten a kérdés.
Ami miatt én maradtam, többek között az volt, hogy hiába tarthatnám a kapcsolatot a hazámmal, barátaimmal, stb. kint mindig „auslander” lennék.
Itthon viszont, otthon érzem magam. Ettől természetesen sok magyar társammal ellentétben én nem gondolom, hogy aki megy az nem igaz magyar.
Volt szerencsém már 2-szer is járni Erdélyben, (hál istennek még a kettős állampolgársági népszavazás előtt) megdöbbentő volt az a nemzeti tudat amivel ott találkoztam, emberek akiket hosszú évtizedeken keresztül zaklattak (persze csak finoman szólva) magyarságuk miatt, megtudták örizni a nemzeti identitásukat.
Úgy érzem kedves shúméker barátom, (ha nem sértem meg vele) azt gondolhatja, hogy én Őt amiatt, hogy kiment elítélem, isten ments. Bátor dolog neki vágni a világnak csak úgy, ezt mi sokan nem merjük. Ettől Ő ugyanolyan magyar mint én, és remélem legalább érdemes volt neki kimennie.
Rengeteg gondolatom van még nemzeti identitásunkkal kapcsolatban, de legyen elég ennyi vitaindítónak és további gondolatok táptalajának.
